THOUSANDS OF FREE BLOGGER TEMPLATES

2010. december 20., hétfő

Fürdőszoba


Nos…a fürdőszoba sorozat….

Az elsőre már nem nagyon emlékszem. Hogy mi is hozta ki belőlem, vagy hogy meddig is csináltam…ha az ember egyedül van egy olyan szobában ahol neki nem megfelelő személyek tartózkodnak, akkor beszigeteli magát a fejébe és kitölti a saját ürességét. (Tulajdonképpen nagyonis jól tudom, mi váltotta ki belőlem ezt a sorozatot, de ezt mondhatni kissé szégyellem…lásd később).



Szóval aznap éccaka furcsa érzések kavarogtak bennem. Azóta is vannak, de már korántsem olyan intenzitással. Tulajdonképpen a szétpattanás előtti pillanat. Amikor üvöltenél, de nem teszed mert alszanak körülötted. Amikor nekivágnál az holdnak, hogy sétálj egyet, de nem teheted(?) mert már rég bezárták a kaput. Amikor beszélnél, de nincs kinek… illetve nem akarsz, mert már azt hiszed „kurv@kemény” vagy, pedig nagyon nem…a tehetetlenség. Sz@r ügy.
Unod saját magad, hogy még mindig olyan dolgokon rágódsz, amelyeken már hiábavalóság. Hogy legszívesebben ütnél a szádra, amikor „mesélsz” róla, hogy „nemááááár, hagyd abba te szerencsétlen”….de nem hagyod abba, mert próbálod elhitetni magaddal és a többiekkel, hogy mindenféle különösebb érzelem nélkül képes vagy elregélni életed egyik talán legcsodálatosabb emlékét… mert „jóhülye” vagy.


Szeretném, ha már kedvem támadna magamba roskadni, azt megtehessem a bérelt kádamba, a nemrég vásárolt SPARos dankó vörösborommal félig töltött kádamba, mert ennyire futja. Nem a züllés a lényeg, nem is a lázadás. Sokkal inkább az önkifejezés, de nem a „művész” értelembe vett kibontakozás. Az Anna ruha próbálgatása, az érzés. Hogy felnőjek magamba (ez is furcsa kifejezés, de így helyesebb, ha azt mondom „magamhoz” akkor külön kezelem magam mint test és mint tudat), hogy birtokba vehessem a saját testem és vele együtt mozogjak.



Ezek a képek az én „kivetüléseim”(?). De nem kell hozzá különösebb ismeretség ahhoz, hogy rájöjjön az ember, hogy saját magát kell nap mint nap elviselnie és néznie, így ezt az alakot „ismeri” a leginkább.

A fejlődés…most ilyenekbe menekülök. Azonban bizonyos esetekben mint ahogy ezeknél a képeknél is látható, rombolólag hat…számozás nélkül is lekövethető melyik volt az első és melyik az utolsó. Az első egy hirtelen, elmért, torz és agyonsatírozott benne minden zeneszám amelyeket mostanában hallgatok. Egy sor, egy dallam ami meggyötör, fellelkesít, aláfesti a pillanatot… varga zsuzsa - adhatom.