THOUSANDS OF FREE BLOGGER TEMPLATES

2011. október 16., vasárnap

:]




kattints és...sírás...rívás :]




2011. augusztus 6., szombat

Csirimpimpülli illi ülli csip csiripp


"...igaz, hogy ne jut mindennapra finom ebéd,
viszont ha szárnyad van, a határ a csillagos ég..."


2011. július 26., kedd

"KARMA! a kurv@anyád!"

nem olyan régen pénzbe botlottunk. botlottunk?....mmm...nem.. .  .   .      .       .         .          .   .inkább, hogy is mondjam....hmm...





"A" szituáció: adott butik, nézelődés és... 2db ezer forintos előtted.
Te mit tennél?
Eltennéd?
Odaadnád?
Kinek?
Asszed őszinte vagy ebben a pillanatban?


Amúgy nem nagy pénz...illetve relatív...nekem az. Mint ma rájöttem, másnak is. Pedig nem is magamra költöttem azt a pénzt :)
DE! 
ennek ellenére azt is megtehettem volna, hogy szólok a butikos bigének, hogy "mittaláltam", és szépen jóigényessen odaadom neki...hátha ismeri tulajszemélyt, vagy esetleg ő maga az (vagy a többi lehetséges variáns...)...dehát nem így tettem... megis lett az eredmény.


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Kütyübirodalom. A Kütyübirodalom attól volt olyan különleges, hogy nem volt az. Mégis... az emberek több időt töltöttek ezen a helyen, mint saját otthonaikban... ki ezért, ki azért. Az emberek többsége ezen a helyen mindig elhagyott valamit. Volt, aki itt felejtette az eszét, akadt olyan aki a jómodorát. Más számokat hagyott el, de előfordult az is, hogy szándékosan szórták el az értékeiket az ide tévedők. Cserélgetni jöttek.
Egy napon egy idegen érkezett a birodalomba, jó korán, mert még épp látta pacsizni a Holdat a Nappal. Vajon mi hozhatta ide? Neki is van valami "elhagynivalója"? Akkor még nem is sejtette...hogy lesz.

Mint minden rendes birodalomhoz, ehhez is járt egy címer, kiskirály, nagykirály, látszatkirály meg szolgák. A királyi udvarban lévőket úgy lehetett megkülönböztetni a város lakóktól, hogy pirosat viseltek (de még milyen rondát). Az idegen is itt kapott munkát, na meg piros pólót. hozzá.

Teltek, múltak a napok és az idegen már nem is volt olyan idegen. Hívták úgy, hogy kishölgy, csillagom, "héééTe", meg "neharagudj", de igazándiból sose senki se tudta, hogy hogy is hívják valójában. Ezen a földön mindennek megvolt a maga ideje. Az ügyeket ugyanis csak reggel HÉTóra és este NYOLCóra között lehetet elintézni.
Történt egy napon, hogy a kincstárhoz osztották be hősünket. "Nem nagy feladat, - mondották - csak számolnod kell! Ennyi az egész!".

A főkincstárosok egy dobozhoz kísérték, adtak neki egy hosszú papírt, meg egy tollat. Attól a naptól kezdve mindennap ott állt, és számolt. Minden egyes garast és mütyűrt próbált feljegyezni. Minden este, amikor becsukódtak a kapuk, a főkincstárnokok elszámolást tartottak, hogy megtudják, milyen értékes dolgokat hagytak el az emberek. Történt egyszer, hogy a lány elbambult a nap során és nem jó cserét csinált. Többet adott egy kacatért, mint amennyit az valójában ért. Nagyon elszomorodott, mikor az esti átszámoláskor az összeset kikellett fizetnie. És bizony nem ám akármilyen csengős pénzről volt szó, arany és ezüst pénzekről. Azóta minden alkalommal gombóc nevelődik a lány torkában, valahányszor meghallja a csengőt...



nem épp "értelmes mese" de a lényeg benne van. Ha egy pénztáros rosszul ad vissza Önnek, "kedves vásárló", legyen szó "többletről" vagy "hiányról" azt kérem, forduljon vissza. Persze mondhatja bárki, hogy: "Mi olyan nehéz abban, hogy leolvasson egy sz@ros kijelzőről egy összeget, aztán válogassa ki onnan a megfelelő összeget?!" meg: "Majd most legalább megtanulja, oszt legközelebb nem hibázza el!"

DE!

megnézném a "kedves" olvasó ábrázatát,
amikor a ő saját zsebéből húzzák ki ezt az összeget,
mert "figyelmetlen" volt...




A tanulság pedig az, hogy ez a vacak oda-vissza működik...
én meg megszívtam...

(illusztrálom egy későbbi időpontban:D)

2011. június 18., szombat

rajzmappa...

nos egy kicsit kések a vizsgaremek megmutogatásával, 
ugyanis a fotók sokat csalnak, oszt úgy nem az igazi :S
addig is megmutogatok néhány "tanulmányt", amelyet a két év alatt "hoztam össze".
És köszönet Madaras TanárÚrnak:)



bubi


balázs (nemecsek ernő :)

kanna
timi

2011. június 15., szerda

La FontaineA tücsök meg a hangya



A tücsök dalolt egyre, bár
Ízzott a nyár,
Úgyhogy mikor jött a komor
Tél, része gond volt és nyomor:
Még egy picinke kisdarab
Legye, vagy férge sem maradt.
Hét ment is a hangyához át
Elpanaszolni nyomorát,
És kérte, adjon néki kölcsön
Zsákjába egy kis magot töltsön.
Új aratásig, legalább.
"Majd megadom, lesz erre gondom,
Nyáron, tücsök-szavamra mondom
A tőkét meg a kamatát."
Bosszantja a tücsök kalandja,
Nem is adott magot a hangya. -
De ezt kérdezte végre tőle:
"Mit tettél a meleg időbe?"
"Éjjel-nappal munkába voltam,
Fűnek-fának folyton daloltam." -
"Daloltál? rendbe van, komám,
Akkor ma táncolj, szaporán." -



2011. június 4., szombat

2/3

Első körben elmondanám, hogy csessze meg a moduláris rendszer "megálmodója",

valamint az az ember aki elhitte neki, és az is, aki jóváhagyta...


Sikeresen leadtam a vizsgaremekemet, és tegnap megtörtént a prezentáció is. 

Sokat nyafogtam, elfáradtam, de sikerült. Még most sem veszem könnyen a levegőt, hiszen ez még csak a LEVEL 2 volt, hátra van a harmadik pálya... a szóbeli...*hujújjjj*


Soha nem értettem mit beszél, és szidtam is állandóan, ahol és amiért csak lehetett, tegnap mégis segített...azzal, hogy nem akadályozott. Azt mondta, ne hagyjam abba a mesével való foglalkozást.
Jól esett amúgy. 

A vizsgaremekemet a szóbeli után megígérem, megmutatom. :]


egyenlőre megmutatom a "grafikai illusztrálás II." című modulrészhez készített "munkámat", 

amely La Fontaine:  a róka és a holló című alkotásához készült.



2011. május 25., szerda

hátTe ki vagy?



Ő vele az éjszaka folyamán találkoztam...két kávé között :]

nincs neve. nem tudom ki. vagy micsoda.

de nagyon szimpatikus...
:]


2011. május 14., szombat

tudom, tudom, tudom....

Irtóra nagyon sajnálom a dolgot,
azonban a határidőre nem teljesített vizsgakövetelmény minden erőmet kiveszi...
a sorsra bízom magam...hamarosan visszatérek...becsszó:]


csak egy nyisszantás...


és egy kis zene hozzá....

2011. április 26., kedd

Az a lökött álommanó :/

OLE LUKÖIE - linóleummetszet

(annyira nem lett tuti, mint amennyire vártam...)

Pöttöm Panna:)


H. C. Andersen Pöttöm Pannája :)

bal oldalon a terv, jobb oldalon a monotípia:D

2011. április 25., hétfő

JA...meg kellemes húsvéti ünnepeket...

Elment a nyúl a BÁRba tűrütürüttürü...:D

Közeleg a vég:)

Mi legyen? Mi legyen?? Mi legyen???

Nem nagyon tudok belenyugodni, abba a ténybe, hogy a linót oly módon kellene metszegetni, ahogyan azt a „grafikaialapismeretes” könyvem megírta. Adott a sorozat, amelynek tartalmaznia kell a monotípiát, a magas- és mélynyomtatást...aha…a monotípiától már nem is félek, mert a többiek munkáit látva, már sokkal inkább várom azt, hogy én mit fogok tudni kihozni a dologból. Ezzel a technikával készítettem próbaillusztrációkat a Pöttöm Pannához és a Kishableányhoz.

A hidegtűvel, (amely a mélynyomásos nyomtatási eljárásokhoz tartozik) a Szerencsetündér sárcipője, a Nagyravágyó tű, a Tűzszerszám és a 12en a postakocsin című történeteket fogom megfogalmazni (ebből készen van….őőőőő…három :D). A maradék három képet pedig magas nyomtatással kell megalkotni, ide tartozik a linóleum-, a fa- és papírmetszés. Erre maradnak az Ole Luköie, Bodza-anyóka és (most jut eszembe, hogy eddig nem volt meg a kilencedik mesém, de most impróztam egyet) a Repülőláda.

A problémát az utolsó csoport generálja azzal, hogy elüt a többitől…mármint a linóleum lehetőséget az a színes nyomatok készítésére, azonban ez csak kétfélefajtaképpen lehetséges: több dúc felhasználásával, vagy fázisnyomással. Mind a kettő baromi sok időbe telik. Nekem meg olyan nincs…sose volt. Szóóóóval kitaláltam, hogy mi lenne ha dombor nyomnék (dombornyomás), mert akkor ugyan ki kell metszenem a linóleumot - ezzel pipa a technika – de a nyomatot utólag meglehet színezni akvarellel…éééés VOÁLÁ:D nem lóg ki a többi közül:D

gondoltam ezt én…

dombornyomásos repülő láda:]

tipográfia

tipográfia házi feladat...amely megmentett a bukástól.


Feladat:
Mely szavakat dugdostam el?

jó szórakozást :D

1N+


kérem, egyen meg!

2011. április 10., vasárnap

Lány a teaházból...

2011. április 5., kedd

Gabriella

A szerencse tündér cselédje:)

A szerencse tündér cselédje a szerencse tündér sárcipőjével...
majd ha már készen leszek a "fenomenálisanidőntúlszaladó" sorozatommal, 
akkor megmutatom, Ő hol foglal helyet a képen :D


2011. március 26., szombat

idegosztály

Van egy hely.

egy hely a föld alatt...
egy hely, ahol a hideg levegő szaladgál halkan...
egy hely, amelyet Őriznek...
egy hely, ahonnan csak egy hang képes kiszabadítani...
egy hely, amelynek falai szorítanak...

egy hely, ami akkor sem hagy nyugodni, ha már "szabad" vagyok.


ǝɔuıd :sáploƃǝɯ ɐ|a megoldás: pince   


2011. március 19., szombat

Mamusz:]

Csak a diagnózis kedvéért...


mumpsz általánosan elterjedt gyermekkori(!) fertőző betegség, amely az esetek többségében a fültőmirigy és a többi nyálmirigy egy- vagy kétoldali fájdalmas duzzanatával jár. (szóval bocsánatot kérek, amiért nem egészen ehhez hasonlóan fejeztem ki magamat a telefonálgatásokkor :/)

Szerencsémre az én esetemben csupán a baloldali arcom(?) durrant be *kipkop*
Mindenesetre, soha nem tapasztalt módon jelentettem magam számára félelmetes látványt...komolyan. Mintha a túlsúlyos énemmel találkoztam volna és laktunk volna egyszerre ugyanazon az arcon. Persze, ez az átalakulásos dolog nem így történik, egyik napról a másikra. De szerintem van egy pont, amikor magadra döbbensz, hogy : "úristen, én így nézek ki?". Na! Ez is ilyen volt.

Amúgy igen...

Hiú vagyok.

Nem vagyok kövér. Viszont rosszul étkezem. Beszélgettük egy szívemnek kedves emberrel:], hogy azért van ennyi "kétlábonjárókisgömböc", mert olcsóbb a sz@r kaja, mint a bármilyen halacska, "zőccség", aztán a kenyér vagy a zsemle, meg a "kóbász" meg a sötöbö. Persze, én sem figyelem így, hogy mit eszek, mert kollégista vagyok és NEKEM erre tényleg nincsen pénzem. DE! Menzán igencsak eszek...bezony, és mivel majd' minden esetben farkas éhesen megyek, sokszor eszem olyan dolgokat, amiket otthon már nem...eltolom őket magam elől és eszek helyette mást és itt a bibi:D

Félreértés ne essék...tisztában vagyok vele, hogy örülhetek a fejemnek, hogy van előttem étel, azért meg pláne, hogy még választási lehetőségem is van (fogom magam és megcsinálom:D). De pazarlás folyik :D Miért? Mert azt is meg, meg azt is és azt is megkell venni, mert "olcsóé" van... ha nincs a polcon nasi, nincs felhalmozva mindenféle, akkor azt eszel ami van. Egy lehetőség. És ha nem annyira szereted, mert esetleg FŐZELÉÉÉÉK!!! (fúúúúúj :s...főleg a borsó) legalább nem eszed magad halálra.

Tudom amúgy, hogy pénz meg idő meg mi a tököm, de hát akkor is:D


portré mumpsz-szal


Mindent összegezve, tanulságos kis betegség volt ez is,
és "hálistennek" nem valószínű az ismétlés sem:D Ezzel tehát hálásan távozom a mai napból :]




u.i.: egyetek vajas sós fokhagymás pirítóst :] 
mert a pirított kenyér nem tartalmaz plusz kalóriát, a fokhagyma tisztítja a keringést, így már csak az omegaháromzsírsavval kell foglalkoznunk....a só meg...lehet azt ésszel is... ;]



2011. március 18., péntek

Ole Luköie

nem így terveztem de....



szóval Ole Luköie


Tudják, az a dán álom manó. Aki esernyőinek segítségével álmot hoz a gyereknek; kinek szépet, kinek „üreset”. Egy kisfiú álmokkal teli hetét követjük végig napokra lebontva. Mindennap egy újabb kaland. Belegondoltak már abba, hogy az alvás helyhez (ill. remélhetőleg mindenkinek ágyhoz) kötött, álmunkban mégis milyen sokszor valamilyen mocorgást végzünk? Hova sétál ilyenkor az agyunk? Vajon így pihen? Hisz' éber állapotban a mi akaratunknak tesz eleget, azt kell látnia amit mi akarunk látni(!)
Ha ( -VÉGREEEE!!! - kiálthat fel ilyenkor az a kis iroda személyzete odafenn a buksinkban...) pihenni megyünk, a tudat is indul levezeti a feszültséget? Azzal, hogy álmot kreál és arra megy, amerre napközben nem tud?

Elmegy sétálni meg cigizni...szellőztet.
Vagy ha a napunk emlékképeit is használja fel, lehetőséget kap, hogy megmontírozhassa széles vásznon, ő hogyan csinálta volna? Csupa racionalitással... sokszor tapasztaljuk, hogy igencsak valóságosnak tűnnek azok az események, amelyeket álmainkban élünk át (vegyük például, hogy ha üldözőbe vesznek az álmomban, és - hálistennek- felriadok, még érzem az álmomban ért hatások valódiságát, fúúúú mint a mátrixban amikor "miszter enderszon" megkapja azt a csinos fülbemászócskáját a hasába:D)
 kitérő: Anderson=Andersen? hmhmhmhm

Persze az is lehet, hogy néha annyira földhözragadtak vagyunk, hogy kapunk egy olyan kisfilmet, amelyiknek semmi köze nincs az valósághoz, csupán az elemeknek amiből összepakolták azokat. Vehetnénk ezeket akár fenyegető üzeneteknek is, hogy "á-á pajtás...ezt most nagyon nem jól csinálod". De ha belegondolok, sokszor megkérdezed magadtól egy ébredés után, hogy-hogy a viharba álmodhattam ilyen hülyeséget? 

Meg amúgy is...irigy dolog ez az álomfilmgyár. Ha nem írod vagy rajzolod le azonnal az emlékeidet, fél órán belül megsemmisülnek. Van olyan álom ami megmarad, de tulajdonképpen én az ilyen álmaimmal azóta sem tudom, mit kellett volna velük kezdenem. Akták maradnak... 

Ki tudja? egyszer azért az álomközpont megkérdezhetné, hogy nem e akarok velük közös vállalkozást indítani, hogy egy, új szebb és pihentetőbb alvásformát dobhassunk a piacra...de addig még nagyon sokat kellene meditálnom...




u.i.:
és...még valami? Önöknek mondtak olyanokat kiskorukban lefekvés előtt, hogy gondoljanak valami szépre, valami hőn áhítottra, mert akkor majd azzal fognak álmodni?
És amikor nagyobbak vagyunk szüleink miért nem mondják már, hogy álmodj szépeket?

Én a magam részéről is már csak annyit mondok, hogy "jóccakát". ;D





2011. január 23., vasárnap

Vallatás

Closer....[link]

2011. január 22., szombat

"Portrépárbaj"

Résztvevők: Kincső, Kanna modellként és én :D


Az első kép egy egyveleg :D
elsőként Kincsőt próbáltam megjeleníteni (Ő az 1.kép jobbközepén helyezkedik el),
majd papír csere következett, és szerinte ilyen "Brúsz Viliszes" állam van:D


Figyeljék kérem a második képen látható változásokat...
először krokinak indult, aztán kedvem lett a portrézáshoz, majd rájöttem,
hogy nem lett plasztikus és még jobban belemásztam az alanyKanna arcába.


Kishableány...:]


Andersen illusztráció.
kishableány kezdemény:]

"Tulajdonképpen mi is az a mese? Honnan jön?"

első rész_




Először azt a megközelítést szeretném leírni, amit különösebb utána olvasások nélkül, saját elképzelésekből gondolok...


Miért és mikor, azaz hogyan lesz egy mese maradandó?
Ha mesekönyvekre gondolok akkor hál'istennek elmondhatom, hogy voltak sajátjaim, azonban mégsem azokra a mesékre emlékszem, amelyeket a szüleim olvastak fel, hanem az oviban hallottakra:
Mikor kicsik voltunk, ebéd után kéz- és fogmosás következett.
Ez rendben is van, mert megkell tanítani a lurkót. De hát a gyerek nem szeret ilyenekkel foglalkozni. Ezért ösztönzés céljából a következő ajánlatot kaptuk: Az első gyermek aki ezen feladatoknak eleget tesz, az választhat mesét. HOPPÁCSKA!


Ebből persze az lett, hogy :D versenyhelyzet alakult ki, ami abból állt, hogy fuss el a mosdó ajtajáig, érintsd meg az ajtófélfát közben számolj el 20ig, majd 10ig és "iszkiri" vissza a csoportba. Arra is emlékszem, hogy amikor nekem sikerült, egy ilyen futamot megnyerni, akkor a Holle Anyót választottam. (pedig: a "szivacsagyúságnak" köszönhetően több oldalas meséket voltunk képesek megjegyezni egy-egy mesemondó versenyre...de ez itt most nem olyan lényeges:D)

De vegyünk egy másik példát, amikor a nagymamámnál voltam. Nála nem voltak olyan "szép-színes" könyvek, de volt egy könyv... és kifejezetetten kértem, hogy többször is olvasson fel belőle... Mint kiderült egy Andersen kötet volt és a kishableányt olvastattam fel "Ővéle" unásig. Nem szívleltem a könyvben lévő rajzokat, így jobban kellett figyelnem arra, amit hallok. Ezt a fajta mesehallgatást nem szerettem annyira...

Vagy esetleg nézzük ezt: amikor Te magad olvasol. Magadnak. Nem tudtam még olvasni, de volt könyvsorozat, amit Édesanya gyűjtött. Nagyon megfogott, hogy mindegyiknek más színe volt és lehetett őket sorba rakosgatni. Kaszás György-Elek Lívia-Pap Tibor csapat egyik példánya:



Meg volt olyan könyvem is, amit már kívülről fújtam (mint például a mondókáskönyv) de a Füzesi Zsuzsa-féle illusztrációkat rendszerint átfirkáltam... vagy... amit Reich Károly illusztrált...azoktól kifejezetten féltem.  Ahogy mai fejjel tanulok róluk és tudom őket kapcsolni ehhez az élményeimhez, egyre több szemszögből látom ezeket a képeket és most már egészen zseniálisnak látom némelyiket. Mindben van valami, ami miatt egyszerűen csak megvigyorodok :D


De az is roppant furmányos, hogy a Kis Herceg című kiskönyvet pont az illusztráció miatt nem nyitottam ki...valami, valamiféle valami:D "csak most" szólt, hogy ideje lenne:] de nem is baj, hogy ilyen "későn" tán értem is...:]

 Aztán hogyan is kerülhetek még kapcsolatba mesékkel?
Hát a tévééééé... Igen. Mondhatni, nagyon sok VHS kazetta figyel a mai napig egy kosárban. Mindezektől függetlenül hál'istennek nem lettem elvetemült.  A Vili a veréb, a Macskafogó, Hüvelyk Panna, A Hercegnő és a Kobold, Télapó első karácsonya, a Szépség és a Szörnyeteg vagy írhatnék bármit...ezek véleményem szerint segítettek abban hogy "olyan" legyek, amilyen most vagyok. De a továbbiakban, nem a tévére fogom fektetni a hangsúlyt, mert nem ez a feladatom... folytatása következik...

2011. január 19., szerda

PIFF*

Érdekes fordulatot vett a mai nap...el vagyunk(?) tévedve mint mindig... én legalábbis biztos és nagyon.

Történt, hogy tulajdonképpen már semmi más dolgunk nincs, csupán annyi, hogy a "vizsga dolgaink" körül forogjon az agyunk
(ez így ebben a formában persze nem igaz...de jó ezt így kimondani vagy inkább hangoztatni)
Továbbá!:D 

Kicsit úgy érzem magam, mint mikor nintendoztunk kiskorunkban...imádtam.
Tudják, amikor egyik pálya a másik után, hol Yoshi-val, hol nélküle aztán egyszer csak jön egy pálya ami nem megy...no ez is olyan. Sok századszorra történő nekifutás, több napi torúra után még MINDIG nem találom azt a roh@dt kulcsot:D

Jön a nagy ötlet, miszerint: KÉRDEZZÜNK! Azonban mi történik akkor, ha a választ telefonon kapjuk, kitéve magunkat a kommunikációs bonyodalmaknak. Elértünk valamit, nem értünk semmit, megszakad a vonal, besokallunk, lecsapjuk a kagylót és hasonlók. Tehát nem megfelelő az információ áramlás.

Ilyesmi cipőben tipegek körbe-körbe. Látszólag teljesen egyértelmű a feladatom, de én nem így érzékelem:D
2féleképpen kaptam ma instrukciókat azzal kapcsolatban, hogy tulajdonképpen hogyan kellene felépítenem a munkám egészét. Az első felvonás, PajzsUram:

Próbálja meg ezeknek a meséknek a mélyebb lélektani értelmét megtalálni és ha ezek megvannak akkor nekivághat a feladatának (nem szó szerinti idézés történt.)
(igazán szívből remélem, hogy nem az képezi a bibit, hogy nem "értem" ezeket a történeteket) Szó, ami szó, elbizonytalanított. Mindig is közel álltak hozzám a mesék, erre kiderül, hogy fingom sincs hozzájuk...rossz érzés. Ebből kifolyólag elmaszatolódtam a minap de akkor...

Második felvonás: PIFF(ez egy tantárgy rövidítés) + "Szivárvány" néni

Az Absztrakt asztal lovagjai leülnek egymással szembe és csend. Tanácskozást folytattunk szintén ugyanebben a témában, azonban értettem, amit hozzám intéztek. Érdekes... itt sem kaptam konkrét instrukciókat, mégis közelebb kerültem a megoldáshoz. Elregéltem a vágyaimat a képekkel kapcsolatban. Elmeséltem, hogy nem egészen tudom még, hogy milyen meséket szeretnék megjeleníteni, de azt tudom, hogy nem egy mese köré szeretném csoportosítani a sorozatot, aztán a kapcsolat a képek között: személyek köré vagy a tárgyak köré csoportosítsam a képeket? Sok sok sok kérdés ami miatt azt hittem, nem tudom elkezdeni. De aztán jött a javaslat. Mi lenne, ha azzal kezdeném, hogy mi is az a mese? :D viccesen hangzik, de eszembe nem jutott volna így kezdeni, csak miután már egy hónapot végig "szüttyögtem" a karakter vázlatokkal meg a többivel. Nem utasítást kaptam, hanem egy ötletet arra, hogy logikusan tudjam felépíteni a váramat:D Biztos a másik tanárUram is hasonló szándékokkal áll hozzám, de az ő "szája hangja" valamiért nem abban az értelemben csapódik le az agyamban...

2011. január 13., csütörtök

Crash test dummies - Mmmm mmmm mmmm mmm

most okoskodás helyett, zene

http://www.youtube.com/watch?v=vIbcqgXh5-4&feature=related

Folyt. köv.: Szürreális terek

Lezárták a szürreális tereket…minden tekintetben…hellyel közzel sikerült is megvalósítani a dolgokat, amiben nagyon nagy segítséget nyújtott Kincső és Tomika. Köszönöm.



Aviszon’látásra



nos a nyomatot beszippantotta az iskola:D szóval ez egyelőre így marad:D az utolsó a DÚC:D

2011. január 5., szerda

Szürrealista tér avagy Boldog Viharnapot!

Szürrealista tér.

Miaz? A fejem....az.

René Magritte, Salvador Dali meg Giorgio de Chirico...az első jófej, a második bolond szigorú időbeosztással, a harmadik meg nem szimpi. Annyi a lényeg, hogy leteremtettek egy csomó képet ebben a témában. Neked meg az a dolgod az iskolában, hogy hasonlószínvonalút alkoss...illetve nem is. Olvasszad magadba és köpd ki. Inkább ez a feladat:D
(De se papírom nincs arról, hogy hülye vagyok, se arról nincs tudomásom, hogy a közeljövőben kikellene vonulnom a frontra:D ergo engem más dolgok izgatnak és aggasztanak, tehát nem fogok tudni olyat csinálni...szerintem). KÉPtelen vagyok rá.



Ebben az esetben is beugrott egy kép:

Verőfényes napsütés, forróság, szélcsend. Mindenki aléltan vár a hajó korlátra hajolva. Egyszercsak hangos és ütemes dübörgés hallatszik. Vihar készül. Mindenki mozgolódni kezd, míg nem lassan megemelkedik a hajóorr. Lélegzetvisszafolytva áll az egész legénység. A kapitány elordítja magát: -Most ugrik a majom a vízbe!!!! és ekkor hihetetlen hullámok kezdenek kavarogni a hajó körül. Egyre hatalmasabbak, egyre erősebbek. A fedélzeten azonban nyoma sincs rémületnek. Izgatottak. Már tudják. Helyt kell állniuk. Ez mind igaz is volna...ha az a hajó nem egy palackban csücsülne, és nem egy kandalló párkányon....

Tudják!:D Azok az amerikai filmek. Amelyekben egy kockásinges pacák óriásnagyítós szemüvegben egyetlen csipesszel bepiszmog egy egész flottát egy üvegbe. Na olyanok:D

A kérdés a nézőpont, a szereplők száma, a vízfolyás, a színek, a részletek, az üzenet, a szimbólumok és az a soksoksok minden. Annyi féleképp próbáltam megközelíteni. De az a baj, ha az első, a legelső verziót nem sikerül többszöri nekifutásra sem megalkotni.Nem tudok nézőpontot váltani. Semmilyen értelemben. Nem egészen tudom tudatosan elengedni a fantáziám. Meglepő, de belegyepesedem az első gondolatba és ahelyett, hogy azt a fűcsomót rángatom, simán ültethetnék egy gyönyörűséges virágot, hogy javítsam a komfortérzetem...

Volt egy teázós beszélgetésem egy kedves barátommal, aki szószerint a másik végét ragadta meg a problémámnak:D és sikeresen nézőpontot változtatott [eszembe nem jutott volna egyébként...] minden tekintetben. Ő ezt javasolta: ahelyett, hogy beleönteném a vizet a palackba, inkább öntsem ki belőle, hátha könnyebb lesz a kifolyó vizet ábrázolni hátha esetlegesen drámaivává válik az amúgysem egyszerű kép:D Elvégre sokkal izgalmasabb rész a vége felé közelebbi, mint az elejéhez közelebbi:D

Egyelőre felkapcsolt állapotban van a villanykörtém, de hogy jövőhét csütörtökig hogyan fogom ezt rézkarcba átültetni, azt még nem tudom:D

2011. január 4., kedd

vizsgaremek. Remek....

Andersen meséi vagy a repülés?
Épp ezen kattog az agyam mostanság, ugyanis tavasszal "nagydolog" készül. VIZSGAAA!!!

Írok egy mesét, mit szólsz hozzá?:D

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy palota. Abban lakott a Méhkirálynő sok-sok alatvalójával. Egyszer aztán a Méhkirálynő gondolt egyet, és körbe zümmögtette az egész országban palotája hírét. Ígért törökmézet, meg mézesmadzagon mézeskalácsot, csak hogy minnél több kisbogarat csábítson oda.
Történt egyszer, hogy dongó is meghallotta, "micsodás" palota van a közeli távolban. El is indult, hogy csodájára járjon. Egyszer csak egy nyirkos, hűvös, hideg pincében találta magát sok másik kicsi bogárkával együtt. Telt múlt az idő és egyre kevesebb bogár maradt, mert sosem kapták meg a mézet, mindig csak a cukormáz morzsákat kapták (úúú ez a rész de cuki lett...). Van néhány bogár, akik a mai napig kitartanak és készülnek, hogy tavasszal a markukat tartva megkapják a mézeshabcsókjukat:D

"Halandóra" fordítva a szót letelik a 2 év, amit azzal töltöttünk (szám szerint HETEN), hogy képi grafikus címkével illethessük magunkat. Van olyan, aki szeretett rajzolni és akart róla papírt, valakinek plusz pont kellett (mert hát az Oktatás az Óperenciás tengeren is túúúúl van...) meg van olyan is aki később másokat akar rajzoltatni.


A célok még most megegyeznek. Le kell tenni a szakképesítő vizsgát. Erre kaptuk meg a már bejegyzés elején említett Andersen mesék illetve Repülés témaköröket...eddig úgy néz ki, hogy mese illusztrálok, de hogy hogy...? :D