THOUSANDS OF FREE BLOGGER TEMPLATES

2011. január 23., vasárnap

Vallatás

Closer....[link]

2011. január 22., szombat

"Portrépárbaj"

Résztvevők: Kincső, Kanna modellként és én :D


Az első kép egy egyveleg :D
elsőként Kincsőt próbáltam megjeleníteni (Ő az 1.kép jobbközepén helyezkedik el),
majd papír csere következett, és szerinte ilyen "Brúsz Viliszes" állam van:D


Figyeljék kérem a második képen látható változásokat...
először krokinak indult, aztán kedvem lett a portrézáshoz, majd rájöttem,
hogy nem lett plasztikus és még jobban belemásztam az alanyKanna arcába.


Kishableány...:]


Andersen illusztráció.
kishableány kezdemény:]

"Tulajdonképpen mi is az a mese? Honnan jön?"

első rész_




Először azt a megközelítést szeretném leírni, amit különösebb utána olvasások nélkül, saját elképzelésekből gondolok...


Miért és mikor, azaz hogyan lesz egy mese maradandó?
Ha mesekönyvekre gondolok akkor hál'istennek elmondhatom, hogy voltak sajátjaim, azonban mégsem azokra a mesékre emlékszem, amelyeket a szüleim olvastak fel, hanem az oviban hallottakra:
Mikor kicsik voltunk, ebéd után kéz- és fogmosás következett.
Ez rendben is van, mert megkell tanítani a lurkót. De hát a gyerek nem szeret ilyenekkel foglalkozni. Ezért ösztönzés céljából a következő ajánlatot kaptuk: Az első gyermek aki ezen feladatoknak eleget tesz, az választhat mesét. HOPPÁCSKA!


Ebből persze az lett, hogy :D versenyhelyzet alakult ki, ami abból állt, hogy fuss el a mosdó ajtajáig, érintsd meg az ajtófélfát közben számolj el 20ig, majd 10ig és "iszkiri" vissza a csoportba. Arra is emlékszem, hogy amikor nekem sikerült, egy ilyen futamot megnyerni, akkor a Holle Anyót választottam. (pedig: a "szivacsagyúságnak" köszönhetően több oldalas meséket voltunk képesek megjegyezni egy-egy mesemondó versenyre...de ez itt most nem olyan lényeges:D)

De vegyünk egy másik példát, amikor a nagymamámnál voltam. Nála nem voltak olyan "szép-színes" könyvek, de volt egy könyv... és kifejezetetten kértem, hogy többször is olvasson fel belőle... Mint kiderült egy Andersen kötet volt és a kishableányt olvastattam fel "Ővéle" unásig. Nem szívleltem a könyvben lévő rajzokat, így jobban kellett figyelnem arra, amit hallok. Ezt a fajta mesehallgatást nem szerettem annyira...

Vagy esetleg nézzük ezt: amikor Te magad olvasol. Magadnak. Nem tudtam még olvasni, de volt könyvsorozat, amit Édesanya gyűjtött. Nagyon megfogott, hogy mindegyiknek más színe volt és lehetett őket sorba rakosgatni. Kaszás György-Elek Lívia-Pap Tibor csapat egyik példánya:



Meg volt olyan könyvem is, amit már kívülről fújtam (mint például a mondókáskönyv) de a Füzesi Zsuzsa-féle illusztrációkat rendszerint átfirkáltam... vagy... amit Reich Károly illusztrált...azoktól kifejezetten féltem.  Ahogy mai fejjel tanulok róluk és tudom őket kapcsolni ehhez az élményeimhez, egyre több szemszögből látom ezeket a képeket és most már egészen zseniálisnak látom némelyiket. Mindben van valami, ami miatt egyszerűen csak megvigyorodok :D


De az is roppant furmányos, hogy a Kis Herceg című kiskönyvet pont az illusztráció miatt nem nyitottam ki...valami, valamiféle valami:D "csak most" szólt, hogy ideje lenne:] de nem is baj, hogy ilyen "későn" tán értem is...:]

 Aztán hogyan is kerülhetek még kapcsolatba mesékkel?
Hát a tévééééé... Igen. Mondhatni, nagyon sok VHS kazetta figyel a mai napig egy kosárban. Mindezektől függetlenül hál'istennek nem lettem elvetemült.  A Vili a veréb, a Macskafogó, Hüvelyk Panna, A Hercegnő és a Kobold, Télapó első karácsonya, a Szépség és a Szörnyeteg vagy írhatnék bármit...ezek véleményem szerint segítettek abban hogy "olyan" legyek, amilyen most vagyok. De a továbbiakban, nem a tévére fogom fektetni a hangsúlyt, mert nem ez a feladatom... folytatása következik...

2011. január 19., szerda

PIFF*

Érdekes fordulatot vett a mai nap...el vagyunk(?) tévedve mint mindig... én legalábbis biztos és nagyon.

Történt, hogy tulajdonképpen már semmi más dolgunk nincs, csupán annyi, hogy a "vizsga dolgaink" körül forogjon az agyunk
(ez így ebben a formában persze nem igaz...de jó ezt így kimondani vagy inkább hangoztatni)
Továbbá!:D 

Kicsit úgy érzem magam, mint mikor nintendoztunk kiskorunkban...imádtam.
Tudják, amikor egyik pálya a másik után, hol Yoshi-val, hol nélküle aztán egyszer csak jön egy pálya ami nem megy...no ez is olyan. Sok századszorra történő nekifutás, több napi torúra után még MINDIG nem találom azt a roh@dt kulcsot:D

Jön a nagy ötlet, miszerint: KÉRDEZZÜNK! Azonban mi történik akkor, ha a választ telefonon kapjuk, kitéve magunkat a kommunikációs bonyodalmaknak. Elértünk valamit, nem értünk semmit, megszakad a vonal, besokallunk, lecsapjuk a kagylót és hasonlók. Tehát nem megfelelő az információ áramlás.

Ilyesmi cipőben tipegek körbe-körbe. Látszólag teljesen egyértelmű a feladatom, de én nem így érzékelem:D
2féleképpen kaptam ma instrukciókat azzal kapcsolatban, hogy tulajdonképpen hogyan kellene felépítenem a munkám egészét. Az első felvonás, PajzsUram:

Próbálja meg ezeknek a meséknek a mélyebb lélektani értelmét megtalálni és ha ezek megvannak akkor nekivághat a feladatának (nem szó szerinti idézés történt.)
(igazán szívből remélem, hogy nem az képezi a bibit, hogy nem "értem" ezeket a történeteket) Szó, ami szó, elbizonytalanított. Mindig is közel álltak hozzám a mesék, erre kiderül, hogy fingom sincs hozzájuk...rossz érzés. Ebből kifolyólag elmaszatolódtam a minap de akkor...

Második felvonás: PIFF(ez egy tantárgy rövidítés) + "Szivárvány" néni

Az Absztrakt asztal lovagjai leülnek egymással szembe és csend. Tanácskozást folytattunk szintén ugyanebben a témában, azonban értettem, amit hozzám intéztek. Érdekes... itt sem kaptam konkrét instrukciókat, mégis közelebb kerültem a megoldáshoz. Elregéltem a vágyaimat a képekkel kapcsolatban. Elmeséltem, hogy nem egészen tudom még, hogy milyen meséket szeretnék megjeleníteni, de azt tudom, hogy nem egy mese köré szeretném csoportosítani a sorozatot, aztán a kapcsolat a képek között: személyek köré vagy a tárgyak köré csoportosítsam a képeket? Sok sok sok kérdés ami miatt azt hittem, nem tudom elkezdeni. De aztán jött a javaslat. Mi lenne, ha azzal kezdeném, hogy mi is az a mese? :D viccesen hangzik, de eszembe nem jutott volna így kezdeni, csak miután már egy hónapot végig "szüttyögtem" a karakter vázlatokkal meg a többivel. Nem utasítást kaptam, hanem egy ötletet arra, hogy logikusan tudjam felépíteni a váramat:D Biztos a másik tanárUram is hasonló szándékokkal áll hozzám, de az ő "szája hangja" valamiért nem abban az értelemben csapódik le az agyamban...

2011. január 13., csütörtök

Crash test dummies - Mmmm mmmm mmmm mmm

most okoskodás helyett, zene

http://www.youtube.com/watch?v=vIbcqgXh5-4&feature=related

Folyt. köv.: Szürreális terek

Lezárták a szürreális tereket…minden tekintetben…hellyel közzel sikerült is megvalósítani a dolgokat, amiben nagyon nagy segítséget nyújtott Kincső és Tomika. Köszönöm.



Aviszon’látásra



nos a nyomatot beszippantotta az iskola:D szóval ez egyelőre így marad:D az utolsó a DÚC:D

2011. január 5., szerda

Szürrealista tér avagy Boldog Viharnapot!

Szürrealista tér.

Miaz? A fejem....az.

René Magritte, Salvador Dali meg Giorgio de Chirico...az első jófej, a második bolond szigorú időbeosztással, a harmadik meg nem szimpi. Annyi a lényeg, hogy leteremtettek egy csomó képet ebben a témában. Neked meg az a dolgod az iskolában, hogy hasonlószínvonalút alkoss...illetve nem is. Olvasszad magadba és köpd ki. Inkább ez a feladat:D
(De se papírom nincs arról, hogy hülye vagyok, se arról nincs tudomásom, hogy a közeljövőben kikellene vonulnom a frontra:D ergo engem más dolgok izgatnak és aggasztanak, tehát nem fogok tudni olyat csinálni...szerintem). KÉPtelen vagyok rá.



Ebben az esetben is beugrott egy kép:

Verőfényes napsütés, forróság, szélcsend. Mindenki aléltan vár a hajó korlátra hajolva. Egyszercsak hangos és ütemes dübörgés hallatszik. Vihar készül. Mindenki mozgolódni kezd, míg nem lassan megemelkedik a hajóorr. Lélegzetvisszafolytva áll az egész legénység. A kapitány elordítja magát: -Most ugrik a majom a vízbe!!!! és ekkor hihetetlen hullámok kezdenek kavarogni a hajó körül. Egyre hatalmasabbak, egyre erősebbek. A fedélzeten azonban nyoma sincs rémületnek. Izgatottak. Már tudják. Helyt kell állniuk. Ez mind igaz is volna...ha az a hajó nem egy palackban csücsülne, és nem egy kandalló párkányon....

Tudják!:D Azok az amerikai filmek. Amelyekben egy kockásinges pacák óriásnagyítós szemüvegben egyetlen csipesszel bepiszmog egy egész flottát egy üvegbe. Na olyanok:D

A kérdés a nézőpont, a szereplők száma, a vízfolyás, a színek, a részletek, az üzenet, a szimbólumok és az a soksoksok minden. Annyi féleképp próbáltam megközelíteni. De az a baj, ha az első, a legelső verziót nem sikerül többszöri nekifutásra sem megalkotni.Nem tudok nézőpontot váltani. Semmilyen értelemben. Nem egészen tudom tudatosan elengedni a fantáziám. Meglepő, de belegyepesedem az első gondolatba és ahelyett, hogy azt a fűcsomót rángatom, simán ültethetnék egy gyönyörűséges virágot, hogy javítsam a komfortérzetem...

Volt egy teázós beszélgetésem egy kedves barátommal, aki szószerint a másik végét ragadta meg a problémámnak:D és sikeresen nézőpontot változtatott [eszembe nem jutott volna egyébként...] minden tekintetben. Ő ezt javasolta: ahelyett, hogy beleönteném a vizet a palackba, inkább öntsem ki belőle, hátha könnyebb lesz a kifolyó vizet ábrázolni hátha esetlegesen drámaivává válik az amúgysem egyszerű kép:D Elvégre sokkal izgalmasabb rész a vége felé közelebbi, mint az elejéhez közelebbi:D

Egyelőre felkapcsolt állapotban van a villanykörtém, de hogy jövőhét csütörtökig hogyan fogom ezt rézkarcba átültetni, azt még nem tudom:D

2011. január 4., kedd

vizsgaremek. Remek....

Andersen meséi vagy a repülés?
Épp ezen kattog az agyam mostanság, ugyanis tavasszal "nagydolog" készül. VIZSGAAA!!!

Írok egy mesét, mit szólsz hozzá?:D

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy palota. Abban lakott a Méhkirálynő sok-sok alatvalójával. Egyszer aztán a Méhkirálynő gondolt egyet, és körbe zümmögtette az egész országban palotája hírét. Ígért törökmézet, meg mézesmadzagon mézeskalácsot, csak hogy minnél több kisbogarat csábítson oda.
Történt egyszer, hogy dongó is meghallotta, "micsodás" palota van a közeli távolban. El is indult, hogy csodájára járjon. Egyszer csak egy nyirkos, hűvös, hideg pincében találta magát sok másik kicsi bogárkával együtt. Telt múlt az idő és egyre kevesebb bogár maradt, mert sosem kapták meg a mézet, mindig csak a cukormáz morzsákat kapták (úúú ez a rész de cuki lett...). Van néhány bogár, akik a mai napig kitartanak és készülnek, hogy tavasszal a markukat tartva megkapják a mézeshabcsókjukat:D

"Halandóra" fordítva a szót letelik a 2 év, amit azzal töltöttünk (szám szerint HETEN), hogy képi grafikus címkével illethessük magunkat. Van olyan, aki szeretett rajzolni és akart róla papírt, valakinek plusz pont kellett (mert hát az Oktatás az Óperenciás tengeren is túúúúl van...) meg van olyan is aki később másokat akar rajzoltatni.


A célok még most megegyeznek. Le kell tenni a szakképesítő vizsgát. Erre kaptuk meg a már bejegyzés elején említett Andersen mesék illetve Repülés témaköröket...eddig úgy néz ki, hogy mese illusztrálok, de hogy hogy...? :D