THOUSANDS OF FREE BLOGGER TEMPLATES

2011. január 5., szerda

Szürrealista tér avagy Boldog Viharnapot!

Szürrealista tér.

Miaz? A fejem....az.

René Magritte, Salvador Dali meg Giorgio de Chirico...az első jófej, a második bolond szigorú időbeosztással, a harmadik meg nem szimpi. Annyi a lényeg, hogy leteremtettek egy csomó képet ebben a témában. Neked meg az a dolgod az iskolában, hogy hasonlószínvonalút alkoss...illetve nem is. Olvasszad magadba és köpd ki. Inkább ez a feladat:D
(De se papírom nincs arról, hogy hülye vagyok, se arról nincs tudomásom, hogy a közeljövőben kikellene vonulnom a frontra:D ergo engem más dolgok izgatnak és aggasztanak, tehát nem fogok tudni olyat csinálni...szerintem). KÉPtelen vagyok rá.



Ebben az esetben is beugrott egy kép:

Verőfényes napsütés, forróság, szélcsend. Mindenki aléltan vár a hajó korlátra hajolva. Egyszercsak hangos és ütemes dübörgés hallatszik. Vihar készül. Mindenki mozgolódni kezd, míg nem lassan megemelkedik a hajóorr. Lélegzetvisszafolytva áll az egész legénység. A kapitány elordítja magát: -Most ugrik a majom a vízbe!!!! és ekkor hihetetlen hullámok kezdenek kavarogni a hajó körül. Egyre hatalmasabbak, egyre erősebbek. A fedélzeten azonban nyoma sincs rémületnek. Izgatottak. Már tudják. Helyt kell állniuk. Ez mind igaz is volna...ha az a hajó nem egy palackban csücsülne, és nem egy kandalló párkányon....

Tudják!:D Azok az amerikai filmek. Amelyekben egy kockásinges pacák óriásnagyítós szemüvegben egyetlen csipesszel bepiszmog egy egész flottát egy üvegbe. Na olyanok:D

A kérdés a nézőpont, a szereplők száma, a vízfolyás, a színek, a részletek, az üzenet, a szimbólumok és az a soksoksok minden. Annyi féleképp próbáltam megközelíteni. De az a baj, ha az első, a legelső verziót nem sikerül többszöri nekifutásra sem megalkotni.Nem tudok nézőpontot váltani. Semmilyen értelemben. Nem egészen tudom tudatosan elengedni a fantáziám. Meglepő, de belegyepesedem az első gondolatba és ahelyett, hogy azt a fűcsomót rángatom, simán ültethetnék egy gyönyörűséges virágot, hogy javítsam a komfortérzetem...

Volt egy teázós beszélgetésem egy kedves barátommal, aki szószerint a másik végét ragadta meg a problémámnak:D és sikeresen nézőpontot változtatott [eszembe nem jutott volna egyébként...] minden tekintetben. Ő ezt javasolta: ahelyett, hogy beleönteném a vizet a palackba, inkább öntsem ki belőle, hátha könnyebb lesz a kifolyó vizet ábrázolni hátha esetlegesen drámaivává válik az amúgysem egyszerű kép:D Elvégre sokkal izgalmasabb rész a vége felé közelebbi, mint az elejéhez közelebbi:D

Egyelőre felkapcsolt állapotban van a villanykörtém, de hogy jövőhét csütörtökig hogyan fogom ezt rézkarcba átültetni, azt még nem tudom:D

0 megjegyzés: