THOUSANDS OF FREE BLOGGER TEMPLATES

2011. január 22., szombat

"Tulajdonképpen mi is az a mese? Honnan jön?"

első rész_




Először azt a megközelítést szeretném leírni, amit különösebb utána olvasások nélkül, saját elképzelésekből gondolok...


Miért és mikor, azaz hogyan lesz egy mese maradandó?
Ha mesekönyvekre gondolok akkor hál'istennek elmondhatom, hogy voltak sajátjaim, azonban mégsem azokra a mesékre emlékszem, amelyeket a szüleim olvastak fel, hanem az oviban hallottakra:
Mikor kicsik voltunk, ebéd után kéz- és fogmosás következett.
Ez rendben is van, mert megkell tanítani a lurkót. De hát a gyerek nem szeret ilyenekkel foglalkozni. Ezért ösztönzés céljából a következő ajánlatot kaptuk: Az első gyermek aki ezen feladatoknak eleget tesz, az választhat mesét. HOPPÁCSKA!


Ebből persze az lett, hogy :D versenyhelyzet alakult ki, ami abból állt, hogy fuss el a mosdó ajtajáig, érintsd meg az ajtófélfát közben számolj el 20ig, majd 10ig és "iszkiri" vissza a csoportba. Arra is emlékszem, hogy amikor nekem sikerült, egy ilyen futamot megnyerni, akkor a Holle Anyót választottam. (pedig: a "szivacsagyúságnak" köszönhetően több oldalas meséket voltunk képesek megjegyezni egy-egy mesemondó versenyre...de ez itt most nem olyan lényeges:D)

De vegyünk egy másik példát, amikor a nagymamámnál voltam. Nála nem voltak olyan "szép-színes" könyvek, de volt egy könyv... és kifejezetetten kértem, hogy többször is olvasson fel belőle... Mint kiderült egy Andersen kötet volt és a kishableányt olvastattam fel "Ővéle" unásig. Nem szívleltem a könyvben lévő rajzokat, így jobban kellett figyelnem arra, amit hallok. Ezt a fajta mesehallgatást nem szerettem annyira...

Vagy esetleg nézzük ezt: amikor Te magad olvasol. Magadnak. Nem tudtam még olvasni, de volt könyvsorozat, amit Édesanya gyűjtött. Nagyon megfogott, hogy mindegyiknek más színe volt és lehetett őket sorba rakosgatni. Kaszás György-Elek Lívia-Pap Tibor csapat egyik példánya:



Meg volt olyan könyvem is, amit már kívülről fújtam (mint például a mondókáskönyv) de a Füzesi Zsuzsa-féle illusztrációkat rendszerint átfirkáltam... vagy... amit Reich Károly illusztrált...azoktól kifejezetten féltem.  Ahogy mai fejjel tanulok róluk és tudom őket kapcsolni ehhez az élményeimhez, egyre több szemszögből látom ezeket a képeket és most már egészen zseniálisnak látom némelyiket. Mindben van valami, ami miatt egyszerűen csak megvigyorodok :D


De az is roppant furmányos, hogy a Kis Herceg című kiskönyvet pont az illusztráció miatt nem nyitottam ki...valami, valamiféle valami:D "csak most" szólt, hogy ideje lenne:] de nem is baj, hogy ilyen "későn" tán értem is...:]

 Aztán hogyan is kerülhetek még kapcsolatba mesékkel?
Hát a tévééééé... Igen. Mondhatni, nagyon sok VHS kazetta figyel a mai napig egy kosárban. Mindezektől függetlenül hál'istennek nem lettem elvetemült.  A Vili a veréb, a Macskafogó, Hüvelyk Panna, A Hercegnő és a Kobold, Télapó első karácsonya, a Szépség és a Szörnyeteg vagy írhatnék bármit...ezek véleményem szerint segítettek abban hogy "olyan" legyek, amilyen most vagyok. De a továbbiakban, nem a tévére fogom fektetni a hangsúlyt, mert nem ez a feladatom... folytatása következik...

0 megjegyzés: