THOUSANDS OF FREE BLOGGER TEMPLATES

2011. július 26., kedd

"KARMA! a kurv@anyád!"

nem olyan régen pénzbe botlottunk. botlottunk?....mmm...nem.. .  .   .      .       .         .          .   .inkább, hogy is mondjam....hmm...





"A" szituáció: adott butik, nézelődés és... 2db ezer forintos előtted.
Te mit tennél?
Eltennéd?
Odaadnád?
Kinek?
Asszed őszinte vagy ebben a pillanatban?


Amúgy nem nagy pénz...illetve relatív...nekem az. Mint ma rájöttem, másnak is. Pedig nem is magamra költöttem azt a pénzt :)
DE! 
ennek ellenére azt is megtehettem volna, hogy szólok a butikos bigének, hogy "mittaláltam", és szépen jóigényessen odaadom neki...hátha ismeri tulajszemélyt, vagy esetleg ő maga az (vagy a többi lehetséges variáns...)...dehát nem így tettem... megis lett az eredmény.


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Kütyübirodalom. A Kütyübirodalom attól volt olyan különleges, hogy nem volt az. Mégis... az emberek több időt töltöttek ezen a helyen, mint saját otthonaikban... ki ezért, ki azért. Az emberek többsége ezen a helyen mindig elhagyott valamit. Volt, aki itt felejtette az eszét, akadt olyan aki a jómodorát. Más számokat hagyott el, de előfordult az is, hogy szándékosan szórták el az értékeiket az ide tévedők. Cserélgetni jöttek.
Egy napon egy idegen érkezett a birodalomba, jó korán, mert még épp látta pacsizni a Holdat a Nappal. Vajon mi hozhatta ide? Neki is van valami "elhagynivalója"? Akkor még nem is sejtette...hogy lesz.

Mint minden rendes birodalomhoz, ehhez is járt egy címer, kiskirály, nagykirály, látszatkirály meg szolgák. A királyi udvarban lévőket úgy lehetett megkülönböztetni a város lakóktól, hogy pirosat viseltek (de még milyen rondát). Az idegen is itt kapott munkát, na meg piros pólót. hozzá.

Teltek, múltak a napok és az idegen már nem is volt olyan idegen. Hívták úgy, hogy kishölgy, csillagom, "héééTe", meg "neharagudj", de igazándiból sose senki se tudta, hogy hogy is hívják valójában. Ezen a földön mindennek megvolt a maga ideje. Az ügyeket ugyanis csak reggel HÉTóra és este NYOLCóra között lehetet elintézni.
Történt egy napon, hogy a kincstárhoz osztották be hősünket. "Nem nagy feladat, - mondották - csak számolnod kell! Ennyi az egész!".

A főkincstárosok egy dobozhoz kísérték, adtak neki egy hosszú papírt, meg egy tollat. Attól a naptól kezdve mindennap ott állt, és számolt. Minden egyes garast és mütyűrt próbált feljegyezni. Minden este, amikor becsukódtak a kapuk, a főkincstárnokok elszámolást tartottak, hogy megtudják, milyen értékes dolgokat hagytak el az emberek. Történt egyszer, hogy a lány elbambult a nap során és nem jó cserét csinált. Többet adott egy kacatért, mint amennyit az valójában ért. Nagyon elszomorodott, mikor az esti átszámoláskor az összeset kikellett fizetnie. És bizony nem ám akármilyen csengős pénzről volt szó, arany és ezüst pénzekről. Azóta minden alkalommal gombóc nevelődik a lány torkában, valahányszor meghallja a csengőt...



nem épp "értelmes mese" de a lényeg benne van. Ha egy pénztáros rosszul ad vissza Önnek, "kedves vásárló", legyen szó "többletről" vagy "hiányról" azt kérem, forduljon vissza. Persze mondhatja bárki, hogy: "Mi olyan nehéz abban, hogy leolvasson egy sz@ros kijelzőről egy összeget, aztán válogassa ki onnan a megfelelő összeget?!" meg: "Majd most legalább megtanulja, oszt legközelebb nem hibázza el!"

DE!

megnézném a "kedves" olvasó ábrázatát,
amikor a ő saját zsebéből húzzák ki ezt az összeget,
mert "figyelmetlen" volt...




A tanulság pedig az, hogy ez a vacak oda-vissza működik...
én meg megszívtam...

(illusztrálom egy későbbi időpontban:D)