THOUSANDS OF FREE BLOGGER TEMPLATES

2012. október 26., péntek

Rege a csodaszarvasról

Nos...


 Egyszer régen, réges-régen élt egy fa a rengetegben. 
Nem volt benne semmi különleges, legalábbis első gondolatra. 
A fa mindig is érezte, hogy bújkál odabenn valaki, de soha nem szólította. 
Aztán furcsát vett észre. 
Az ágak, gallyak és levélkék között furcsa fényes fémgallyacskát vett észre. 
Még egészen aprócska volt, szinte alig látszott. 

Mindennap figyelte és közben minden évgyűrűjével azon gondolkozott, mit akarhat vajon tőle?


A fa nagyon boldog volt, hogy ilyen társa lett, a gally is örülhetett, mert egyre csak nőtt. Az erdő összes fája tudott a csodaágról, gyakran emlegették. Egy napon, egy felhő érkezett vendégségbe. A felhő azt akarta, hogy adja neki a fényességet, hogy mindenki láthassa a magasból.
A fa azonban félt, hogy baja esik védencének. A felhő haragra gerjedt, vihart támasztott. Forgószelet perdített és minden útjába állót messzire taszított. A fa még mindig nem akart engedelmeskedni. A felhő egy közeli folyóból annyi vizet fogott a szájába amennyit csak tudott és mindent elárasztott. De a fa még mindig nem akarta, hogy elválasszák tőle az ágat.
Több sem kellett a felhőnek. 
Hatalmas tüzes villámokat kezdett formázni a tenyerében és mindet rázúdította a fára.
Gyönyörű színekben és hatalmas lángokkal égett a fa,
de még csodálatosabban tündökölt a fémes ág. 


A felhő biztosra vette, hogy most már elviheti magával az ágat, amikor az csodálatos szarvasként lépett elő a lángok közül. Hatalmas agancsai pont olyanok voltak mint a fa lombja. Kecsesen előlépett és elfutott messzire.  


ezzel a történettel és képpel búcsúztatom "ötvös" létemet, ha nem is örökre, de egyelőre mindenképpen.


HOPP itt a szarvas:]
A képet a párom készítette a Cicadellán:D


2012. augusztus 11., szombat

BILLOG


-Minden tettünknek következménye van. 
-Hát öregem, te aztán tudsz valamit...
-Nem okoskodni akartam... Mindig is bántott, ha valamit oly mértékben rontottam el, 
hogy visszafordíthatatlan következményei lettek, de ez az utóbbi idő... 
-Most mire gondolsz?
-Mindenki addig garázdálkozik, amíg nem találkoznak a szálak.



Csomó dolog befolyásolja a garázdálkodás elhúzódását és annak következményeit.
Helyszínek
emberek
bakik
"B" tervek
füllentések, 
HAZUGSÁGOK 
és legfőképp a saját lelkiismeretünk


Az, hogy mikor törünk meg. Illetve, hogy fontosnak tartjuk-e egyáltalán, hogy megtörjünk. 

Ez általában akkor történik meg, amikor már teljesen magunkra maradunk..megbélyegezve.

Minden ember számára jelentünk valamit (kinek mit? ez itt a kérdés)
Vegyük úgy, hogy mindenkinek van saját jele
Egy jel, amit az alapján ad, amit kapott és fordítva.
Ez lehet kellemesen melengető és lehet kellemetlenül égető jel.

A jel lényege, hogy örök, mint a tetoválás: "bele van égetve a bőrünkbe". 
Sosem szabadulsz tőle. Illetve mégis, amennyiben nem érdekel, hogy kitől és mit kaptál.
Ennek fényében a tetoválásod lehet messziről és mindenki számára felismerhető,
vagy aprócska, a többség számára csekély értelmű, de annál nagyobb jelentőséggel bíró is.



A jelezgetésnek van hátulütője. Szó szerinti értelemben. 
Mert ott. Pont ott. 

A Te hátad, és az én hátam mögött zajlik.

Ha valaki ellenem tesz olyat, amiből nekem hátrányom származik, azt elkönyvelem és rásütöm a 

"jobb nekem nélküle" 
jelet. 

Erről persze vagy tud az illető, vagy nem (körülményektől függ, általában nem).
Mindenkinek lehet olyan "ismerőse", akit egy ballépése miatt már nem igazán kedvel annyira. sőt. 
Több - türelemtől függően -vagy egyetlen ballépése elegendő volt az illetőnek ahhoz, hogy megváltoztathatatlan véleménnyel legyen róla.

De itt a tükör: pont ebből a magatartásból kifolyólag nem tudhatjuk, hogy vajon mi magunk milyen jeleket is hordozunk és ezáltal mit jelentünk mások számára.

pl.:Valaki számára mi vagyunk a világ közepe, 
más pedig el sem tudja képzelni, hogy "ez" hogy lehet.

Ezért néha megnézzük hátunkat és megkérdezünk másokat, hogy tényleg ekkora ökrök vagyunk, vagy csak elakarják velünk hitetni?

2012. július 22., vasárnap

Kukoricás képek:]


Új és lenyűgöző grafikai eljárásra leltem a napokban, mondhatni teljesen véletlenül.
Ez a technika az előre el nem tervezett vonalak és formák kedvelőinek fog igazán tetszeni.

A festékanyag sem okoz problémát, hiszen bármelyik élelmiszerboltban „összevásárolható”.
A kép előállítása nem igényel különösebb képzettséget, sem odafigyelést.

A lenyomat készítésére legalkalmasabb a semmire nincs időmvalamint az 
úristen, el fogok késni!” időszak.  


Íme a kép:

vadvirágos rét.

Akár így is lehetne, de nem.

Tegnap előtt este, kukoricát főztem. Vesztemre. 


Késő is volt, közben Dani is hazaért én pedig teljesen elfelejtettem. 
Sokkal később Ő lett figyelmes az enyhén karamellás illatra, de addigra már mindegy volt. 

Konkrétan tönkretettem életem első edényét, de a kukorica még ehető volt.


csóri edényke.

Ennek fényében, mindenkinek kellemes főzőcskézést kívánunk!


2012. június 10., vasárnap

Ha sokszemű halacska lennék

:]

2012. május 20., vasárnap

Mindig csak a láb...

puccos tündérke:]
Egy anyuka szerette volna egyik lánykáját meglepni ezzel a tündérkével,
 azonban azt mondta,
hogy azért nem veszi meg, mert nincs neki LÁBFEJE...

Ki érti ezt?





2012. május 17., csütörtök

ÓÓÓ...ha Ti azt tudnátok.


2012. május 15., kedd

20+1

Hundres Little Reasons - Someday :)

21 éves lettem. Komolyan.

Eltudják képzelni mit kaphattam?

Neeeem?!
Hát egy zőőőőőld ajtót egy-két-három csésze teával!

Íme:



Ezt a képet, a párom kattintotta a harmadik szemével, Macskalyuknál :]

tessenek szédelegni ott is: http://www.flickr.com/photos/45431582@N06/


:]