THOUSANDS OF FREE BLOGGER TEMPLATES

2012. október 26., péntek

Rege a csodaszarvasról

Nos...


 Egyszer régen, réges-régen élt egy fa a rengetegben. 
Nem volt benne semmi különleges, legalábbis első gondolatra. 
A fa mindig is érezte, hogy bújkál odabenn valaki, de soha nem szólította. 
Aztán furcsát vett észre. 
Az ágak, gallyak és levélkék között furcsa fényes fémgallyacskát vett észre. 
Még egészen aprócska volt, szinte alig látszott. 

Mindennap figyelte és közben minden évgyűrűjével azon gondolkozott, mit akarhat vajon tőle?


A fa nagyon boldog volt, hogy ilyen társa lett, a gally is örülhetett, mert egyre csak nőtt. Az erdő összes fája tudott a csodaágról, gyakran emlegették. Egy napon, egy felhő érkezett vendégségbe. A felhő azt akarta, hogy adja neki a fényességet, hogy mindenki láthassa a magasból.
A fa azonban félt, hogy baja esik védencének. A felhő haragra gerjedt, vihart támasztott. Forgószelet perdített és minden útjába állót messzire taszított. A fa még mindig nem akart engedelmeskedni. A felhő egy közeli folyóból annyi vizet fogott a szájába amennyit csak tudott és mindent elárasztott. De a fa még mindig nem akarta, hogy elválasszák tőle az ágat.
Több sem kellett a felhőnek. 
Hatalmas tüzes villámokat kezdett formázni a tenyerében és mindet rázúdította a fára.
Gyönyörű színekben és hatalmas lángokkal égett a fa,
de még csodálatosabban tündökölt a fémes ág. 


A felhő biztosra vette, hogy most már elviheti magával az ágat, amikor az csodálatos szarvasként lépett elő a lángok közül. Hatalmas agancsai pont olyanok voltak mint a fa lombja. Kecsesen előlépett és elfutott messzire.  


ezzel a történettel és képpel búcsúztatom "ötvös" létemet, ha nem is örökre, de egyelőre mindenképpen.


HOPP itt a szarvas:]
A képet a párom készítette a Cicadellán:D